Néhány gondolat az első egri Kaláka fesztiválról
Eddig sosem voltam még Kaláka fesztiválon, pedig régebben többször is belekacsintottam a programba, de sosem jutottam el a diósgyőri rendezvényig. Hallottam pozitív élménybeszámolót, de hallottam olyat is, hogy kicsit már belefásult a fesztivál a diósgyőri várba. Egy költözés, egy új környezet új lendületet, új kihívásokat jelent és ez jót tehet akár egy olyan hagyományokkal rendelkező fesztiválnak is, mint a Kaláka.
Így hát érdeklődve vártam az első egri Kalákát. És bár nem vagyok a népzene nagy ismerője, azért a hazai világzenét valamennyire követem (és szeretem), nem is beszélve a világ különböző részeinek zenéjéről. Azon a téren szinte mindenevő vagyok. Ezek alapján kíváncsian vártam, hogy zeneileg és fesztiválhangulatban mit hoz a Kaláka Egerbe.
Mind a három fő napon ott voltam - kipróbáltam családdal és egyedül is. Alapban nekem bejött a fesztivál. Egerben csak a fesztivál után egy héttel esedékes Bikavér Ünnep tud szerintem versenyre kelni vele. Nagyon örülök, hogy a Kaláka együttes csupa minőségi fellépőt hozott, a programoknak megvolt az íve, a helyszínek hangulatával sem volt gond, bár egriként azért nem okozott egyik sem meglepetést. Az a nagy erejű hagyomány, amit a 33 éves fesztiváltörténet, és méginkább, amit a népzenei hagyomány jelent, garancia a jó alapokra. Ezen a szinten zeneileg nagyot tévedni nem lehet. Ez a 33 év és persze a Kaláka név mára egy olyan hívószó, olyan brand, amit minden magyar zeneértő ismer, még akkor is, ha más műfajokat preferál. És ez a brand, a Kaláka, most az ölünkbe hullott.
Jó dolog, hogy a Kaláka Egerbe került, és ezt meg kell becsülnünk.
Eddig sosem voltam még Kaláka fesztiválon, pedig régebben többször is belekacsintottam a programba, de sosem jutottam el a diósgyőri rendezvényig. Hallottam pozitív élménybeszámolót, de hallottam olyat is, hogy kicsit már belefásult a fesztivál a diósgyőri várba. Egy költözés, egy új környezet új lendületet, új kihívásokat jelent és ez jót tehet akár egy olyan hagyományokkal rendelkező fesztiválnak is, mint a Kaláka.
Így hát érdeklődve vártam az első egri Kalákát. És bár nem vagyok a népzene nagy ismerője, azért a hazai világzenét valamennyire követem (és szeretem), nem is beszélve a világ különböző részeinek zenéjéről. Azon a téren szinte mindenevő vagyok. Ezek alapján kíváncsian vártam, hogy zeneileg és fesztiválhangulatban mit hoz a Kaláka Egerbe.
Mind a három fő napon ott voltam - kipróbáltam családdal és egyedül is. Alapban nekem bejött a fesztivál. Egerben csak a fesztivál után egy héttel esedékes Bikavér Ünnep tud szerintem versenyre kelni vele. Nagyon örülök, hogy a Kaláka együttes csupa minőségi fellépőt hozott, a programoknak megvolt az íve, a helyszínek hangulatával sem volt gond, bár egriként azért nem okozott egyik sem meglepetést. Az a nagy erejű hagyomány, amit a 33 éves fesztiváltörténet, és méginkább, amit a népzenei hagyomány jelent, garancia a jó alapokra. Ezen a szinten zeneileg nagyot tévedni nem lehet. Ez a 33 év és persze a Kaláka név mára egy olyan hívószó, olyan brand, amit minden magyar zeneértő ismer, még akkor is, ha más műfajokat preferál. És ez a brand, a Kaláka, most az ölünkbe hullott.
Jó dolog, hogy a Kaláka Egerbe került, és ezt meg kell becsülnünk.




